DSCN8184

Visszaemlékezés

Szakkollégiumunk életében jelentős szerepet játszik a volt tagokkal történő kapcsolattartás, amely a múlt értékeit összeköti a jövőben elérendő eredményekkel. Nádas Klára közel 4 évet töltött el a MZSZK mindennapjaiban, de idén -hét másik tag mellett- ő is a búcsúzók soraiba került. A következőképp emlékezik vissza a Magyarys időszakra:

Azok a Magyarys évek…

Az előbbi címmel is kezdhettem volna eme írásom, viszont lehet, hogy ezt érdemes lesz későbbi alumni találkozókra tartogatnom. 2017 számos meglepetést tartogatott, illetve rejt magában a Szakkollégium számára is. Szervezetünk elmondhatja magáról, hogy immáron 16 éves, rendelkezik újabbnál újabb büszkeségekkel, tagokkal, akik megmérettették magukat az OTDK-n és helyezést is elértek. Azonban egy év sosem telik el búcsúzás nélkül, ezért is olvashatjátok ezeket a sorokat.

A 2013-as Mentorporgram egyik résztvevőjeként ismerkedtem meg az MZSZK-val, majd félévvel később már tagként tevékenykedtem tovább. Akkor egy olyan közösségbe csöppentem bele, ahol nem ismertem mindenkit teljesen, viszont sikerült hamar beilleszkednem és felfedeznem számtalan lehetőséget. De mit is adott a Szakkoli?

Az egyik legfontosabb, hogy ezen időszak alatt sosem unatkoztam, amit egyrészt a levelező programomban lévő több mint 900 e-mail bizonyít, másrészt a belföldi és külföldi tanulmányutak, kutatások és a felejthetetlen bulik. Ezen felül, tapasztalatot szerezhettem konferenciák, előadások megszervezésében, koordinálásban, sőt, előadóként is részt vehettem például krakkói utunk során. Továbbá, kommunikációs vezetőként megtapasztalhattam, hogy mennyi munkával jár egy szervezetet fenntartani és a kitűzött célok mentén haladni előre, különböző sikereket elérni, fejlődni.

Mivel a Magyary nemcsak szakmai, hanem baráti közösség is, ugyanúgy tudtunk örülni a másik sikerének. Együtt és egymásért izgultunk az egyes megmérettetések alkalmával, illetve tudtuk, hogyha bármiféle problémánk adódott, van kihez fordulni. De ha csak beszélgetni támadt kedvünk vagy egy jó hírt szerettünk volna megosztani, sosem lelt üres fülekre mondanivalónk.

Ebben az évben, rajtam kívül még heten elmondhatják magukról, hogy milyen volt szakkolisnak lenni, milyen érzés egy baráti közösségben eltölteni egyetemi éveket, barátokra lelni, illetve belépni a lehetőségek tárházába, amit a Magyary kapui jelentenek.

A Magyary nemcsak egy szervezet vagy egy munkahely, egy ugródeszka a nagybetűs élethez. Rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki belőle. Ehhez kötődik, az egyik most végzett tagunk szavajárása is: „Nem a szakkollégium van értünk, hanem mi vagyunk a szakkollégiumért.”