Tanulmányi út a Magyary Zoltán szakkollégiummal Olaszországban

2012.10.1-7-ig

Magyary Zoltán Szakkollégiummal idén ősszel volt szerencsénk egy tanulmányi kiránduláson részt venni, melyet Olaszországba szerveztünk meg. 2012. október 1-7-ig fantasztikus, élményekkel és új ismeretekkel gazdagodva tölthettünk el egy hetet ebben a mediterrán országban. Csapatunk létszáma 20 fő volt. Az egész út megszervezését Szilágyi Bettinának köszönhetjük, aki nem kevés időt és energiát fektetett abba, hogy minél hasznosabban és szakmailag is fejlődve sikerüljön az utunk.

Hétfőn reggel 6.50-kor szállt fel a repülőgépünk a Ferihegyi 2B terminálból. Mindenki izgatott volt, ráadásul többeknek ez volt életük első repülő útja, ami még izgalmasabbá tette az indulást. Rómába érkezésünk után elfoglaltuk a szállásunkat a Hotel Lazio-ban, és sietve elindultunk a Római Magyar Akadémiára. A térképen való tájékozódás még nehezen ment, hiszen éppen csak megérkeztünk ebbe a hatalmas metropoliszba, de végül néhány helyi lakos és az okos telefonok gps-e segített, hogy megtaláljuk a via Guila 1-et.

Az első szakmai előadást Dr Magyar Antall, az Akadémia Igazgatója tartotta. Előadásában az Akadémia történetét mondta el, egészen a kezdetektől. Az Akadémia 1972 óta működik, székhelye a Falconieri- palota, mely a magyar állam legértékesebb külföldi ingatlana. Remélhetőleg soha nem fog sor kerülni ezen palota áruba bocsátására, hiszen büszkék lehetünk rá, hogy az Akadémia méltó helyszínen képviseli és népszerűsíti hazánkat. Az intézet múltja egészen az 1890-es évekig nyúlik vissza, a Vatikáni Titkos Levéltár megnyitásáig. E levéltár gyűjteményéből ma is található pár darab, abban a teremben ahol mi is hallgattuk az előadásokat. 1927-ben a Fraknói Vilmos által korábban megalapított magyar alapítványokat, az állam beleillesztette a Klebelsberg Kúnó által szorgalmazott Collegium Hungaricum keretébe. Az ösztöndíjpolitika célja, hogy a Trianon utáni Magyarország is bebizonyítsa a nagyvilágnak, hogy kulturális értékei megmaradtak, sőt fejlődni is képes. Számos fiatal kapott lehetőséget, hogy Róma történelemmel és művészetekkel bővelkedő légkörében tanulhasson. Munkásságuk során bontakozott ki az ún. „Római Iskola” művészeti irányzat is. A második világháború után diplomáciai menekülteknek adott menedéket a palota. Az intézmény hármas funkciót lát el – kulturális közvetítés, tudományos tevékenység, ösztöndíjasok segítése. A Római Magyar Akadémia fő feladatai közé tartozik az itáliai magyar emlékek felkutatása, megőrzése és népszerűsítése. Ezeken kívül az utóbbi években eredményesen működik a Műfordító Szeminárium, és erre alapozva a Podium Pannonicum könyvsorozat is elindult. Az Akadémia a Balassi Intézet alá tartozik, igazgatóját a Közigazgatási és igazságügyi miniszter nevezi ki, mely posztot jelenleg Dr. Navracsics Tibor tölti be. A személyzet három kiküldött tagból és helyi alkalmazottakból áll. Rajtuk kívül még gyakornokok segítik a munkát.

A második előadónk Bókayné dr. Komlóssy Gyöngyi, római konzul volt. Előadása során felvilágosított bennünket, hogy valójában mi is a különbség a konzul és a diplomata között, és mivel foglalkozik egy konzul, hogyan telnek a napjai és mit is jelent a tiszteletbeli konzuli rang. A római konzulasszony csupán 2012. szeptember 1-je óta tölti be tisztségét, ennek ellenére máris számos érdekes, és kihívásokkal teli feladata volt. A legnagyobb különbség a diplomata és konzul között, hogy a konzult nem illetik meg bizonyos jogok, kiváltságok. Például a helyi hatóság engedéllyel végezhet házkutatási parancsot a konzul lakásán, tehát nem élvez diplomáciai védelmet. A konzulok is a nemzetközi jog alapján dolgoznak, 1961, a Bécsi egyezmény megkötése óta, melyhez Magyarország is csatlakozott. 1963-ban a konzuli jogokról is született egyezmény, azonban mi csak 1987-ben csatlakoztunk ezen egyezményhez. A 2001. évi XLVI. törvény a konzuli védelemről egyfajta magyarázat a Bécsi egyezményhez, tartalmazza a végrehajtási rendeletet is. A nagykövet a Magyar Kormányt köti össze az Olasz Kormánnyal, a konzul az állampolgárokat segíti és közvetlenül tárgyal a helyi hatóságokkal. Olaszország kettő konzuli kerületre van osztva. Milánóban található a főkonzul, a római konzul alá tartozik San Marino, Szicília, Szardínia és Málta is, ahol tiszteletbeli konzulsegítők könnyítik meg a konzulasszony munkáját. Tiszteletbeli konzulátusok Olaszországban Bari, Bologna – Dr. Miliczky Erzsébet, volt szerencsénk személyesen is találkozni vele, nagyon szívélyesen üdvözölt minket-, Cagliari, Firenze, Genova, Nápoly, Palermo, Perugia, Torino, Trieszt, Velence és Verona városokban találhatók. Tiszteletbeli konzul szinte bárki lehet, nem feltétlenül magyar állampolgár, lehet más nemzetiségű is. Általában olyan emberek jelentkeznek tiszteletbeli konzulnak, akik valamilyen oknál fogva megszerették hazánkat, vagy a magyar embereket, és tudják vállalni, hogy juttatások nélkül is ellátják a feladataikat. Egyfajta hírnevet, megbecsülést lehet még társítani ehhez a címhez, mely utat nyit a felsőbb rétegek körébe. Konzul asszony érhetően avatott be minket munkája legapróbb részleteibe is. Láthattunk Hivatalos értesítőt, házassági engedélyt, útlevélkérelmet, erkölcsi bizonyítványt és egy levelet, melynek tárgya honosítási kérelem volt. Ezek által elmondta, hogy vannak egyszerűbb és nehezebb ügyei is. És talán a legszebbnek azt tartja mikor honosítási eljárás eredményeként leteszik az esküt az újonnan magyar állampolgárságot elnyert honfitársaink.

Az előadások után Terdik Sebestyén programszervező munkatárs körbevezetett minket a palotában. Megmutatott nekünk több felújított termet is, melyeket gipsz stukkók és bársony tapéták díszítenek, majd megtapasztalhattuk a Loggiáról, a tetőteraszról való kilátás szépségeit. Lenyűgöző volt ott állni a város felett. A teljes újdonság erejével hatott a látvány, hiszen alig pár órája érkeztünk meg a városba, máris rengeteg élménnyel és tudással gazdagodtunk.

A nap hátralévő részét kisebb csoportokban városnézéssel tölthettük. Én Árpás Annamáriával és Szabó Ágnessel együtt kezdtem el felfedezni az „Örök Várost”. Hiába a korai ébredés 3 óra alvás után, még így is egész éjjel róttuk az utcákat. Kizárólag sétálva elmentünk a II. Victor Emmanuel emlékműhöz, a Colosseumhoz, Forum Romanumhoz, ezeket sajnos csak kívülről volt módunkban megnézni, de ezzel is bőven beértük. Még számos teret és templomot megnéztünk kívülről. Az egyik mai napi kedvencem a San Maria Maggirore templom volt. Este 10-11 óra magasságában visszaértünk a szállásra, ahol egy kis pihenő után ismét kimozdultunk és immár két újabb lánnyal bővült csapatunkkal jártuk a kivilágított utcákat, és emlékműveket.

Második napot teljes egészében városnézéssel töltöttük. Az olasz fővárosban ezen a napon nem volt tömegközlekedés, tehát ez még jobban „rákényszerített” bennünket, hogy gyalogosan nézzünk várost, ami egyáltalán nem volt baj, sőt így nem csupán a legnagyobb nevezetességekhez jutottunk el, hanem kisebb hírnevű, de annál szebb látnivalókhoz. Utunk során rábukkantunk a Római Sapiencia Egyetemre a Piazza Borghese 9- es szám alatt. Mivel éppen a tipikus olasz délutáni szieszta idején értünk ide, majdnem üres volt az épület. Vettük a bátorságot, és kíváncsian körbenéztük az egyetemen. Az épület egy régi palotához, meg a magyarországi kormányépületekhez hasonlított a legjobban, azonban a tantermek eléggé elhanyagolt állapotban voltak. Úgy gondolom, hogy nem szívesen lennék ezen egyetem hallgatója, ráadásul a mosdók sem voltak használható állapotban. Számomra fontos, hogy jól érezzem magam az egyetem épületében, hiszen ez is egyfajta ösztönzésképpen hathat a tanulásra és a szorgalmamra. Napunk fénypontja az Angyalvárból elénk táruló kilátás és a Szent Péter Bazilikában megtartott szentmisén való részvételünk volt. Hihetetlen élmény volt a Katolikus Egyház központjában, a Vatikánban lenni. 12 óra bolyongás után, kimerülten, de elégedetten aludtunk el, hiszen tudtuk, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy egy nap alatt a legtöbbet láthassuk Rómából.

Szerda délelőtt az utolsó óráinkat is kihasználva a szakkollégium tagjaival közösen újabb intézménylátogatást tettünk a Palazzo Montecitorioba, ami az Olasz Képviselőház (vagy Alsóház), valamint a Szenátusba (Felsőház), egy Kormányépületbe, és a Belügyminisztériumba. Ez utóbbi helyeken, nem megengedett a fotók készítése, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy tapasztalatunk legyen minél több a jövőbeli szakmánkkal kapcsolatos dologról.

Az olasz Parlament kétkamarás. A képviselőháznak 630 képviselőjét az állampolgárok közvetlenül választják meg, a szenátusban pedig 315 szenátor foglal helyet, őket tartományi alapon választják. Van egy különös tisztség is a Szenátusban, ez nem más, mint az Örökös szenátusi tagság, melyet volt államfők és néhány egyéb kiemelkedő személy kaphat meg. Ez utóbbiaknak a köztársasági elnök adományozza a kitüntetett pozíciót. Képviselőnek a 25. életévét betöltött szavazati joggal rendelkező állampolgár jelentkezhet, a szenátoroknál 40. év a korhatár. Olaszországban általános szavazati jog van, a szavazások közvetlenül és titkosan zajlanak. Mindkét ház elnökét a két testület egyszerű többséggel választja meg. A képviselőknek mentelmi joga van, tehát csak és kizárólag a parlament hozzájárulásával indulhat ellenük nyomozás, vagy kerülhetnek vád alá. A törvényhozásban a két ház azonos súlyú szerepet tölt be, tehát mindkettő helyen el kell fogadni a törvényjavaslatot, ahhoz, hogy hatályba léphessen. Jogszabály meghozatalára a helyi önkormányzatok és a tartományi tanácsok is jogosultak, azonban a parlamentnek ezen felterjesztéseket 60 napon belül jóvá kell hagynia, hogy érvényessé válhassanak. Az olasz jogrendszer – nem meglepő módon – a római jogrenden alapul, valamint néhány dologban a német és francia jogrendszerrel is párhuzamba tudjuk állítani. Az Alkotmányt 1948-ban az Olasz Köztársaság hirdette ki, miután 1946-ban elfogadták. Ezen dokumentum értelmében Olaszország 20 tartományból áll, és regionális elven felépülő parlamentáris köztársaság. 2001-es alkotmányreform óta községek, provinciák, metropoliszok és régiók alkotják az olasz területi felosztás. Az alkotmány nem szabályozza az alacsonyabb szintű közigazgatási egységeket, csak az államot és a régiókat, a többinek keretnormákban meghatározza meg a működésük elveit. Nagyfokú autonómiára utal, hogy minden egység önállóan rendelkezhet a szervezetének felépítésével és a költségvetésükkel, valamint saját adókat is kivethetnek. Az olasz Kormányt, Minisztertanácsnak hívják, az elnökből és a miniszterekből áll. A köztársasági elnök nevezi ki a miniszterelnököt, majd a miniszterelnök előterjesztése után a minisztereket is. Mind két kamarának biztosítania kell a kormányt a bizalmáról, máskülönben nem tudnának hatékonyan együtt dolgozni. A három államhatalmi ág megosztásának elve náluk is érvényesül. Ennek értelmében a kormány a parlament ellenőrzése alatt áll. A kormány munkáját segédszervek is támogatják. Ezek a Gazdaság és Munka Nemzeti Tanácsa, az államtanács és a Legfőbb Védelmi Tanács. Jelenleg hét minisztérium működik Olaszországban. A Külügyminisztérium, Belügyminisztérium, Gazdasági és Pénzügyi Minisztérium, Egészségügyi Minisztérium, Közlekedési Minisztérium, Igazságügyi Minisztérium és az Oktatási Minisztérium. Szerintem a legimpozánsabb épületben az Igazságügyi Minisztérium kapott helyet, közvetlenül az Angyalvár mellett. Eleinte nem akartuk elhinni, hogy valóban ez egy kormányépület, hiszen leginkább egy múzeumra emlékeztet a monumentális méretei, szobrai és környezete alapján. A többi minisztérium sem kapott kevésbé kitüntetett helyett. A minisztériumok a közigazgatási tevékenység fő vezetői, irányítói és koordinálói.

Utunk következő állomása a Stazione Cenrale volt Bolognában, ahova 16.30 körül érkezett meg a vonatunk. Választásunk azért erre a városra esett, mint következő úti cél, mert Szilágyi Bettina és barátnője Tasnádi Márta ebben a városban tanultak fél évig az Erasmus program keretén belül, így segítségünkre tudtak lenni az idegenvezetésben, és a tolmácsolásban is. A Hotel Paradise- ban szálltunk meg, ahol végtelenül barátságos vendéglátósokkal találkoztunk, akik a hét további részében mindig mosolygósan álltak a rendelkezésünkre. Mindenki nagyon elégedett volt a „lakosztályával”, hiszen külön konyhánk is volt, ahol kipróbálhattuk, hogy helyi alapanyagokból, milyen egyszerűen lehet finom vacsorát készíteni. A délután folyamán Betti elkalauzolt minket a Bolognai Egyetem Bölcsészettudományi Karára és megmutatta a Sala Borsa könyvtárát. A Piazza del Nettuno-n elárulta nekünk a Neptun szökőkút titkát, amit mindenki csodálkozva fogadott. Este közösen vacsoráztunk a Baunty étteremben és utána kötetlen program keretében igyekeztünk még jobban megismerni egymást, hogy utunk végére egy igazán jól összeszokott csapattal térhessünk haza Magyarországra, és a jövőben ez az alaposabb ismeret hozzájáruljon a munkánk gördülékenyebb elvégzéséhez.

Csütörtökön október 4-én a város védőszentjének San Petronio-nak volt az ünnepe. Emiatt az állami és közigazgatási szervek mind zárva voltak, azonban jó lehetőség volt ez a városnézéshez, hiszen a legfőbb utcákat lezárták az autós forgalom elől, így a gyalogosok és turisták „átvették az uralmat” a város utcái felett. Bolognát jellegzetes vörös téglából készült épületei után a „Vörös városnak” is nevezik. Híres még a zenéről, a vizeiről, a tortelliniről és természetesen a világ egyik legelső egyeteméről, ami különösen az orvosképzéséről vált világhírűvé. Egy tavalyi felmérés szerint itt lehet a legkomótosabban élni. Ezt mi is megtapasztaltuk. Már érkezésünk után éreztem, hogy teljesen más ez a város, mint Róma. Nincs olyan nagy hangzavar, nincs annyi autó, busz, sőt villamos és metró egyáltalán nem is található a városban. Az egész várost körbe lehet sétálni csupán 2-3 óra lefogrása alatt.

Pénteken ismét egy érdekes szakmai nap elé néztünk. Az önkormányzat épülete előtt ünnepélyesen köszöntött minket dr. Miliczky Erzsébet, bolognai tiszteletbeli konzul. Beavatott minket, hogyan látja el konzuli feladatait, és hogyan működik együtt a bolognai önkormányzattal, és segítik egymás munkáját.

10 órától bologna turisztikai promóciójáról és az önkormányzat promóciójáról tartott nagyon érdekes beszámolót dr. Chiara Perale angol nyelven. Örültünk, hogy angol nyelven hallgathattunk előadást, hiszen ezzel még idegennyelvi tudásunk nagy hasznát is megtapasztalhattuk. A másfél órás előadás nagy kedvet adott nekem, hogy a szombati napot ne egy harmadik olasz vársoban töltsem el, hanem maradjak itt Bolognában, és látogassak el egy-két múzeumba, illetve tegyek egy kirándulást San Luca zarándokhelyként elhíresült templomába.

A következő előadást dr. Mauro Cammarata, a Gazdasági szektor elnöke, olasz nyelven tartotta. Természetesen tolmács segített az előadás megértésében. Elnök úr beavatott minket Bologna pénzügyeibe. Részletesen tájékoztatott minket, hogy 2007 óta, hogyan alakult a bevételek és kiadások összege. Olaszországban a városok pénzügyileg önállósodni kívánnak az államtól, ennek érdekében fokozatosan csökkentik az állami támogatások összegét. Kaptunk egy kivonatot az önkormányzat költségvetéséről, melyben mi is jól láthattuk, hogyan csoportosították át az összegeket úgy, hogy sehol ne legyen hiány. Az előadás nagyon tetszett a tagoknak, éppen ezért számos érdekes kérdéssel fordultunk még előadónk felé, melyek által még világosabbá vált a mondanivalója.

Egy rövid ebéd szünet után a Provincia épületébe vezetett utunk. Elsőként a kabinetfőnök Stefano Ramazza vezetett körbe minket a pompás épületben. A Sala Rosa terme igazán gyönyörű, mennyezetén táncoló nőket ábrázol, mely nagyon vidám hangulatot kölcsönöz neki, jelenleg tárgyalóteremnek használják. A Provincia Közgyűlésének termében Francesco Tentoni magyarázta el, hogyan épül fel az önkormányzat, mi a megyei önkormányzat összetétele, és hogyan működik. Elmondta, hogy az állam tervezi az ország területi felosztásának megreformálását, sőt erre már céltudatosan készülnek is. Ezen a ponton nem igazán értettünk egyet azzal, hogy a provinciák illetve települések összevonásával a városi önkormányzatok polgármesterei el tudnák-e látni érdemben a településük feladatait, és még a provincia gyűlésén is teljesíteni tudnának, sőt pluszjuttatás nélkül.

Az előadások után, a szakmai program levezetéseként ellátogattunk a Bolognai Egyetem Politikatudományi Karára, és ismét a Sala Borsa központi könyvtárban fejeztük be a napunkat. Az este hátralevő részét a szálláson töltöttük, egy páran főztünk magunknak vacsorát, és este ismét folytattuk a csapatépítést.

A szombati napot fakultatívan lehetett eltölteni, páran Firenzébe illetve Velencébe utaztak át, azonban Annamarival úgy döntöttünk, hogy inkább Bolognát szeretnénk jobban megismerni. A nap folyamán körbejártuk Bologna városkapuit, és tettünk egy kirándulást San Luca zarándokhelyére is. Nagyon fáradtak voltunk a zsúfolt napok miatt, ezért jól esett néha az árkádok alatt megpihenni, és nézni a bicikliversenyzőket, akik erőlködve küzdötték fel magukat a meredek hegyre. Gyönyörű kilátás tárult elénk egyik oldalon a városra, másik oldalon pedig a hegyekre. Meglepő módon lefelé olyan gyorsan leértünk, hogy el sem tudtuk hinni, miért volt ennyire nehéz felfelé. Este későn értek haza a többiek, de mindenki izgatottan számolt be utolsó napjának eseményeiről, végül összepakoltuk a bőröndjeinket, hiszen másnap reggel korán indultunk ki a reptérre.

Vasárnap hosszú repülőút, és rengeteg várakozás után fél öt magasságában landolt a gépünk kis hazánk repülőterén. Nagyon szerencsésnek mondhatom magunkat, hogy ezen az úton részt vehettünk, hiszen nem minden embernek adatik meg az, hogy egy ilyen jó egyetemi szervezet keretein belül eljusson külföldre, és szakmailag fejlődve és tapasztalatokkal telve térjen haza. Elégedett vagyok, mert sikerült minden percét kihasználnom a hétnek, valamint családomnak és barátaimnak is sikerült vennem egy- két apróságot, amivel meg tudom őket lepni. Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy mennyire köszönjük Szilágyi Bettinának a szervezést, tolmácsolást és Tasnádi Mártinak is szintén a tolmácsolást és segítséget, amit a városnézések alkalmával nyújtottak.

Nagy Lívia