48281472_286650755324129_4360076865608613888_n

Mikulás a Magyarynál

Bár hó nincsen, de a téli ünnepek hangulata már a mi szakkollégiumunk légkörébe is beszivárgott. Mindenki máshogy adja meg a módját. Van, aki felveszi a hangulatos pulóverét, van, aki kidíszíti az irodánkat, vagy a szobáját.

Így hát, tél örömére, december 6-án este össze is gyűltünk jó sokan a kollégium egyik termében, megünnepelve a Mikulást. Termek lefoglalva, nevek kihúzva, ajándékok bekészítve, étel-ital asztalon.

Mint minden ilyenkor már türelmetlen ember, úgy döntöttünk, hogy ajándékozással kezdünk. Sok volt a kacaj, versolvasás ajándékozottak jellemzésekor. Valahogy mindenki gyorsan magára is ismert. Miután átadtuk egymásnak az ajándékcsomagokat, hosszú asztalnál foglaltunk helyet, s jókedvűen falatozásba kezdtünk bele.

Nos, jókedvűen, s jóllakottan, már csak játék és zene hiányzik – gondoltuk mi.

Rövidebb pihenő után vissza is ültünk egy nagy körbe, mint ahogy az ajándékosztásnál tettük, és belecsaptunk a mókázásba. Kisebb izomlázzal a sok mosolytól, lazításként zenét kapcsoltunk. Gyorsan elment az idő, így meg is felejtkeztünk a teremfoglalásról. Mintha az egyik pillanatban még csak kora este volt, másikban már lassan éjfél.

Rendbe téve mindent a nagy teremben, leoltattuk a villanyt és távoztunk.

Azt mondják, ezek után, az egyik irodából kezdett el szivárogni a zene, s a kacaj egészen reggelig, de ez már csak legenda…

Fanta Dennis