Kovács Árpád

Magyary Szakmai Délutánok – Közpénzügyi töprengések a Költségvetési Tanács elnökével

Május 7-én abban a megtiszteltetésben lehetett részünk, hogy a Magyary Szakmai Délutánok című rendezvénysorozat első alkalmán Prof. Dr. Kovács Árpádot, a Költségvetési Tanács elnökét köszönthettük köreinkben. Elnök úr mérnök, közgazdász, egyetemi oktató. 1997 és 2009 között az Állami Számvevőszék elnöke volt, 2012-től pedig a Költségvetési Tanács elnöki pozícióját tölti be.

Elnök úr előadása elején kifejtette a Költségvetési Tanács létrehozásának indokoltságát, illetve működésének szerepét, fontosságát. Ennek kapcsán leszögezte, hogy a világ szinte minden országában megfigyelhető jelenség, hogy a kormányzatok túlköltekeznek és a gazdasági fenntarthatóságot politikai megközelítésben szemlélik. Így mindenképpen indokolt egy professzionális szerv működése, amely ellensúlyozza a politikát és pénzügyi fenntarthatóságra, stabilitásra törekszik. Hiszen, az előadó szavaival élve: „politikai mozgástér is csak addig van, amíg nem kell a kormányzatnak más országoknál koldulni”. Érdekességként megemlítette, hogy elsőként a dél-amerikai országok kezdeményezték egy olyan szerv létrehozását, amely hatáskörrel rendelkezik különböző fékek beépítésre a gazdaságba, így ez által a túlköltekezés megállítására.

Hazánkban a költségvetés-politikai szabályokat az Európai Unió Maastrichti szerződése nagyban meghatározza. Ennek alapján a szabályozás 3 pilléren alapulhat és valósulhat meg. Az első lehetőség, hogy meghatározzák a maximális éves hiány lehetőségét, vagyis a kiadási limit mennyiségét. A második, hogy a különböző szabályozásokba bizonyos eljárási mechanizmusokat építenek, amely elsősorban a közigazgatáson keresztül valósul meg. A harmadik opció pedig egy testület létrehozása lehet a szabályozás megvalósítására. Mindezek fontosságát jól mutatja néhány ország ellenpéldája (Olaszország, Franciaország), ahol nem sikerül(t) ezen szigorításokat véghezvinni, így az államadósságuk folyamatosan növekvő tendenciát mutat.

Elnök úr kiemelte, hogy Magyarország -főleg a szomszédos európai országok államadóssági pályájához viszonyítva- különösen nehéz helyzetben volt a szocializmus felbomlása után. Hiszen, míg hazánkban a 90%-os államadósságot 60%-ra kellett leküzdeni, ez idő alatt a szomszédos államok szinte 0%-ról 60%-ra növelték adósságukat.

Az előadás további részében szó esett a munkaerőpiac problémájáról, így a munkaerőhiányról is. A munkaerőhiány megoldására az előadó 3 lehetőséget vázolt fel. Első javaslat a probléma orvoslására az alacsony képzettségű emberek bevonása a termelési folyamatokba (bár ez a gyakorlatban ellentmondásosnak bizonyult). Másik opció a nagyfokú automatizáció, robotizáció megvalósítása a termelés során. Végül pedig a demográfiai problémák orvoslása nyújthat megoldást. Mindezt azért fontos megemlíteni, mivel -bármely megoldási lehetőséget is valósítja meg a kormány- annak hatásai nagyban kimutathatóvá válnak a költségvetésben.

Ez a folyamat azonban megfigyelhető minden más területen is, hiszen ahogyan azt elnök úr kiemelte, a költségvetés mindig egy összpolitikai letükröződés, és az ország helyzete megjelenik a pénzügyi adatokban is. Itt fejeződik ki ugyanis, hogy egy országnak van identitása, illetve víziója a jövőjéről, vagy ahogyan azt Bokros Lajos megfogalmazta, „csak egy buborék az élet tengerén”, így csak sodródik az árral.

Az előadás végeztével lehetőség nyílt, hogy kérdéseket intézzünk a Költségvetési Tanács elnökéhez, aki készséggel válaszolt mindenre. Még egyszer köszönjük Prof. Dr. Kovács Árpád elnök úrnak, hogy elfogadta Szakkollégiumunk meghívását, és hogy egy közvetlen hangvételű, de annál tartalmasabb előadást hallhattunk.

Hajas Liliána