DSCN0722

A halogatás pszichológiája

„Amikor egész nap nem csinálsz semmit, ezért felhívod a barátod, aki szintén nem csinál semmit, hogy együtt kiüljetek, és ne csináljatok semmit.”

Hétfőn kértek meg a cikk megírására, jelezve, hogy jó lenne, ha péntekre elkészülne, én pedig természetesen bólogattam, hogy persze, meglesz. Csak nem péntek délelőtt esek neki a beszámoló elkészítésének? Pedig a hét folyamán bármikor neki állhattam volna, de nem kellemesebb, ha két előadás közt az ember kiül egy kicsit az Orczy-parkban a fűre, élvezve a tavaszi napsütést? A rég nem látott barátnőkkel csak belefér egy találka, nem? Este pedig úgyis túl fáradtak vagyunk ahhoz, hogy bármi értelmes dologba is belefogjunk. Nos, az ihlet elvileg megjön a határidővel, és minél rövidebb időt hagyok rá, annál inkább összekapom magam. Már este fél tíz is elmúlt, a beszámolót pedig még mindig nem sikerült épkézláb formába önteni. Perfekcionista lennék, mint a tanárnő kollégája, akivel a doktori dolgozatot ráncigálták, mert a fiatalember még mindig nem találta érdemesnek a dolgozatot arra, hogy leadja? Vagy amiatt aggódom, hogy miként fogják értékelni a munkámat? Félek a hibáktól? Szorongok az elvárások miatt, hogy nem fogom tudni teljesíteni a feladatot a megbeszéltek szerint? Néhány lehetséges ok, ami miatt halogatok, és halogatunk nagyon sokan.  „Ej, ráérünk arra még!” – mondja Pató Pál úr Petőfi Sándor jól ismert költeményében. A halogatásáról méltán híres uraság példájával vezette fel 2018. április 11-én Dr. habil. Takács Ildikó pszichológus és egyetemi docens az előadását, aki a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem GTK Ergonómia és Pszichológia Tanszék vezetője, a téma szakértője.

DSCN0727

De mit is jelent pontosan a halogatás? Ha definíció-szerűen szeretnénk megfogalmazni, akkor azt fejezi ki, hogy elhalasztjuk holnapra azokat a teendőket, amelyeket ma is elvégezhetnénk, illetve kényelmetlen, kellemetlen időpontig halasztjuk a feladatokat. Azonban talán senkinek sem kell definiálni a halogatás fogalmát, ugyanis ki ne találkozott volna vele? Maga az előadó is feltette a kérdést, hogy ki tartja magát halogatónak. Sok kéz lendült a magasba, bűnbánó arccal párosulva. Ha szégyenkezünk miatta, akkor miért halogatunk, és milyen stratégiákat követhetünk, hogy megszabaduljunk ettől a rossz, de néha azért igencsak kellemes szokástól? A jó önismeret elengedhetetlen a probléma megoldásához, mert ha nem ismerjük fel a hibát, nem tudunk mit kijavítani. Fejlesszük az önfegyelmünket, fokozzuk az önhatékonyságunkat önmegfigyeléssel, a tapasztalatok elemzésével, és támaszkodjunk azok véleményére, akik fontosak számunkra. Fontos, hogy egyszerre csak egy szokásunkon változtassunk, és ha egy időben több feladat is a nyakunkba zúdul, állítsunk fel fontossági sorrendet. Határozzuk meg a céljainkat, és miközben feladatunkat végezzük, kapcsoljuk ki az időnyelő tevékenységeket! Ami pedig sokszor nem jut eszünkbe: a feladat elvégzése után értékeljük a teljesítményünket, és örüljünk a sikernek!

DSCN0716

Köszönjük Takács Ildikónak a gondolatébresztő és motiváló, fantasztikus és fesztelen hangulatban telő előadást, és taps-taps nekem, hogy sikerült megírnom az utolsó pillanatra halogatott beszámolót a halogatásról.

Sivák Veronika